dr. Boglár Lajos

(1929-2004)

 

"Rettegek attól, ha valaki azt tanítja, hogy ez vagy az az izmus vagy elmélet az egyedül célravezető. (...) Nekünk eklektikusoknak kell lennünk. Én nem engedhetem meg, hogy a munkámat alárendeljem egyetlen elméleti iskolának. (...) Nincs olyan kulcs, amely minden zárat felnyit. Az csak álkulcs lehet. Ha én egyetlen iskolához vagy eszméhez leszegődnék, akkor álkulcsot tartanék a kezemben. Tehát nekem olyan kulcscsomóm van, amin rengeteg kulcs van." (Csáky Marianne: Interjú Boglár Lajossal, 1994.)

 

dr. Boglár Lajos 1929-ben Sao Paulóban született (Brazília).

Egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte etnológia-ősrégészet szakon, Vajda László tanítványaként az első képzett etnológusok körébe tartozott. 28 éven keresztül dolgozott a Néprajzi Múzeum munkatársaként. Terepmunkáit Brazíliában; a nambikuarák között (1959, Mato Grosso), Venezuelában a piaroaknál (1967-68 és 1974), 1978-ban Mexikóban , 1986-89 között a brazíliai guarani indiánoknál és Francia-Guayanában wayanáknál (1992-94) végezte. Utolsó kutatóútja a brazíliai sokleng néphez és az itt élő magyar bevándorlók közösségéhez vezetett. Kutatómunkái során többször biztosított lehetőséget tanítványainak, hogy együtt dolgozhassanak vele, és a helyszínen sajátítsák el módszereit és technikáját.

1990-ben alapította meg munkatársaival a Kulturális Antropológia Szakcsoportot és indította el az amerikai típusú kulturális antropológia oktatást.

1991-ben szakmai segítségével indult el a "Világ Népei" elnevezéssel a kulturális antropológia oktatás a Kolumbusz Humángimnáziumban.

Létrehozta a Szimbiózis Kulturális Antropológiai Alapítványt, elindította és szerkesztette a tanszék évkönyvét, a Szimbiózist.

A nemzetközi tudományos élet kiemelkedő amerikanistaként és vallásantropológusként tartja számon.

Több szakmai és dokumentumfilm készítője és a hazai vizuális antropológia úttörőjének tartják.

Halála nemcsak az egyetemi oktatás számára pótolhatatlan veszteség. A Kolumbusz Oktatási Központ a "Világ Népei" tantárgyának szülőatyját, egyik lelki és szellemi támogatóját, vigyázó sámánját gyászolja. Emlékét a 2004. decemberében megalapított Multikulturális Kutatóintézet segítségével szeretnénk megőrizni, melynek egyben névadója is.